Pintácsi Szilárd

Pintácsi Szilárd

2014. november 02., vasárnap 00:00

Tok

tokA tokalakúak (Acipenseriformes) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának egyik rendje. Két élő család, 6 nem és 31 faj. Korábban kecsegealakúaknak (Chondroganoidea) hívták őket.

Kialakulásuk egészen a dinoszauruszokig, azaz, több, mint 200 millió évvel ezelőttre vezethető vissza. Az ide sorolt fajok többsége Észak-Amerikában, a Ponto-Kaszpi régióban Kelet-Ázsiában és Szibériában fordul elő. A fajok tokhalak két kanalasorrú faj kivételével, melyek közül az egyik Észak-Amerikában a másik Kínában él.

Jellemzően nagyra növő halfajok, melyeket fenyegeti az intenzív halászat és a folyószabályozások. Az ikrájából készített értékes kaviár miatt gazdasági haszonnal kecsegtet, akár az orvhorgászata is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket.

A föld északi félteke tengereiben és/vagy az azokba ömlő folyókban élnek, több tengeri faj a folyókba vándorol ívni. Jellemzően a Fekete-tenger, az Azovi-tenger a Kaszpi-tenger és Aral-tó és a vízrendszerüket alkotó folyókban fordulnak elő nagyobb számban. Az életterüket és a mozgásukat korlátozza, hogy a folyószabályozási munkák miatt a kereszt- és hosszirányú átjárhatóság megszakításával a korábbi ívási helyeik elérése lehetetlenné vált.

forrás: wikipédia

2014. november 02., vasárnap 00:00

Busa

busaA busa (Hypophthalmichthys) a sugarasúszójú csontos halakon belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjának két külön nemébe tartozó halfajok elnevezése.

Eredeti élőhelye Kína, a Kárpát-medencében nem őshonos. A 60-as évektől végzett rendszeres telepítések miatt a magyarországi folyókban és néhol tavakban két faj, a pettyes busa és a fehér busa is gyakran előfordul. Természetes körülmények között azonban nálunk nem, vagy csak jelentéktelen mennyiségben szaporodik. A balatoni halászatban jelentős szerepe van (a fogás közel 20%-a busa), ezért ott mesterségesen szaporítják. A busa külső megjelenése rendkívül jellegzetes, nagy testű, feje testéhez képest nagy, széles, szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el. Szája felső állású, úszói jól fejlettek, farokúszója mélyen bemetszett. Speciális szivacsos szűrőkészülékével kiszűri a víz baktérium- és planktontartalmát.

Húsa szálkás, közepes minőségű. Orvosbiológiai kísérletek szerint húsának rendszeres fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét, ezért húsát az érelmeszesedést megelőző élelmiszerek közé sorolják.

forrás:wikipédia

2014. november 02., vasárnap 00:00

Ponty

PontyA ponty (Cyprinus carpio) a sugarasúszójú csontos halak közé tartozó típusfaj, a pontyalakúak rendjének és a pontyfélék családjának névadója. Palearktikus elterjedésű halfaj. Eredeti őshazája Ázsia, valamint Európa keleti fele (Kelet-Európa és a Duna-medence), de tenyésztési céllal máshova is betelepítették, így ma már gyakorlatilag minden földrész édesvizeiben megtalálható. A mérsékelt égövi alföldi vidékek tavait és lassú vizű folyóit kedveli.
A ponty szó eredete ismeretlen. A vadponty népi elnevezései: aranyhasú, babajkó, dunaponty, feketeponty, karcsúponty, nádiponty, nyurgaponty, pathal, potyka (= „pontyka”), nyurgaponty, pozsár, sodrófaponty. Az állat tudományos neve a görög küprinosz (latinosan cyprinus) és latin carpio szavak összetétele (mindkettő jelentése „ponty”).

forrás: wikipédia

2014. november 02., vasárnap 00:00

Európai harcsa

HarcsaAz európai harcsa (Silurus glanis), a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj.[1]

Európa édesvizeinek (a viza után) második legnagyobbra növő hala, a magyarországi halfauna „óriása”, hiszen két métert és a száz kilogrammot is meghaladhatják egyes példányai. Európa közép és keleti területén szinte mindenütt megtalálható, Magyarországon folyó és állóvizekben is egyaránt gyakori. Ázsiában, Anatóliában és az Aral-tó vízrendszerében őshonos, a faj keleti elterjedési területe eléri Kínát. Telepítéseinek köszönhetően Nyugat-Európában, a Brit-szigeten és a Bajkál-tó vízrendszerében is megtalálható. Gazdasági szempontból jelentős és értékes hal.

Tógazdaságokban is nevelnek, de a kifogott és értékesített európai harcsa jelentős részét a természetes vizek adják. Magyarországon a halászata és a horgászata is azért népszerű, mert jelentős zsákmányt ígér nagyra nőtt példányainak köszönhetően. Húsa rendkívül ízletes, zsírban gazdag és szálkamentes, ezért a magyar konyha által készített halételek egyik fő alapanyaga.

Az európai harcsának, egyszerűbb formában harcsának vagy leső harcsának több triviális neve is ismert. Említik még az alábbi változatokat: folyami harcsa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, tőkésharcsa (tőkék, víz alatti tuskók körül fordul elő, alapszíne világos, de sötéttel márványozott), kövesharcsa vagy köviharcsa (kövezéseken gyakori, fekete színű), sebes harcsa (karcsú testű és fekete színű), szürke harcsa vagy szőke harcsa (világos színű), parasztfaló, kupri, kupak, kuppancs (utóbbi három név a halászok körében az 1–5 kg közötti kisebb példányokat jelöli, nagyobbakra nem mondják) és az egész kicsi példánya a harcsapundra.

forrás: wikipédia

2014. november 02., vasárnap 00:00

Horgászat a Dobogó-tónál

Horgászat a Dobogó-tónál

Horgászatunk megkezdése után 10 perccel a kapásjelzőnk megemelkedett,majd a kiengedett fék miatt az órsóról tekeredett  a damil lefelé.A csonticsokor és a Van De Eynde etetőanyag megtette hatását.Rögtön bevágtunk és megkezdtük a hal fárasztását.Szerencsénk volt, mert a hal felénk úszott.Amikor már azt hittük ,hogy kifáradt a tó szélénél csapott egyet és elindult a tó másik irányába.Így folytattuk a hal fárasztását,mely egy szép TOK hal volt.Végül sikeresen megszákoltuk a halat a tónál a kikészített szákkal,mert a miénkkel nem sikerült,mert túl kicsi volt.Ez egy nagyon szép fogás volt,amely 100cm hosszú és mérlegelés híján kb.10 kg volt. Mindenkinek ajánljuk a Dobogó sporthorgásztavat Balatonfürednél.Nagy élmény volt!